Thirzis’ sírja felett. [2]

Melly szörnyű öldökléstek,

hervasztó bánatok!

Óránkint nő gyötréstek,

óránkint számotok.

Könyekben úszdogálnak

álmatlan éjjelim;

új kínra nyíldogálnak

aggódó reggelim.

Ó sors! melly hív ölembűl

elvetted férjemet,

mit késel, bús mellyembűl

kihíni lelkemet?

Adgy vissza Thirzisemnek,

kit elföd e’ halom!

Mi haszna életemnek,

ha őt nem birhatom?

Ő volt e’ búk’ honnyában

eggyetlen gyámolom.

Ővéle ah! sírjában

hanyatlik csillagom.

Repedgy meg árva szívem,

végezd habzásimot!

Hadd lellyem itt, hol hívem,

ohajtott partomot.

(1806.)