Klárikához. [1]

Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,

mint a’ szarvasünő, melly veszedelmeket

vélvén lenni nyomában,

réműltt annya megé szalad.

Mert ammint kiszökik csipketanyáibúl

a’ gyík, ‘s a’ ligeten átsuhog a’ tavasz,

félénk szíve azonnal

elhal, ‘s térgyei rengenek.

Ám én nem keresem véredet ontani,

mint a’ farkas ezét. Szűnny meg anyád utánn

síránkozni! Az érett

szűzhöz férjfiak illenek.

(1806.)