AZ ÖRÖK POLYPHEMOS

Kemény Sándornak

Polyphemos hajdan mögötte mind,

Ha mélaszáju emberekre bukkant

A fáraó előtt egy szó se mukkant

S hallgatva bujt el szent mögötte mind.

Középkor. A világ egy szeme int,

Császár, vagy pápa s várakban, odúkban

Hízelgők nyelve lyukat fúr urukban

És napjainkban hódolnak megint.

Az úr ha jön, szőnyeget, zászlót s ingó

Pokrócot minden ablak ő felé hoz,

Igy üdvözölsz kilógó fakult nyelvvel

Mikor combom ugy reng, miként a hintó

S reád kacsint belőle sárga szemmel

A rőtszakállu, roppant Polyphemos.

1924. jan. 9.