(BALOGH JÓSKÁNAK...)

Balogh Jóskának, kenyeres-kujon pajtásomnak,

Aki úgy pendül egy húron velem

Miként H mellett az A.

Micsoda disszonancia!

Alvó Titánt legyecske így gyötör:

Tagadja, hogy versem mily gyönyör.

Fülébe zengem büszke rímeit,

De ő dicséri rossz galambjait

S hogy zseni vagyok el nem ösmeri

Pedig naponta bömbölöm neki!

1922. dec.