EGY KÖLTŐRE [2]

Téged szeretnek: könnyen értenek,

nem kérdezed, ha félni kell, hogy félj-e;

én tulmagasra vettem egemet

s nehéz vagyok, azért sülyedtem mélyre.

Lásd, öt és fél kilósnak szült anyám,

de elviselte. Azért kell kivárnom,

ki innen vesz föl s elvisel magán,

hogy szabad lélek legyek a világon.

Szerencséd volna? Én azt nem hiszem.

Majd előtünik mögüle az érdem,

vagy összetörsz s a tél vizeiben

kemény szavakért könyörögsz majd térden.

Nekem sikerült (s ez is szégyenem,

hisz nem egyéb az ember-árulásnál)

hogy csupán száraz kenyeret egyem

az isten testén való osztozásnál.

1937. szept.-okt.