MAJD...

Majd eljön értem a halott,

ki szült, ki dajkált énekelve.

És elmulik szivem szerelme.

A hűség is eloldalog.

A csöndbe térnek a dalok,

kitágul, mint az űr, az elme.

Kitetszik, hogy üres dolog

s mint világ visszája, bolyog

bennem a lélek, a lét türelme.

Széthull a testem, mint a kelme,

mit összerágtak a molyok.

S majd összeszedi a halott,

ki élt, ki dajkált énekelve.

1937. jún.