AZ ÖRÖMHEZ

Édes Öröm! oh, tündérek

Mosolygó szűz leánya!

Kacsingatsz, s ha hozzád érek,

Eltünsz, lelkem bálványa!

Mint egy kacér leánykának,

Nyitva int bájos kebled,

Szerelmem kívánságának

Lángjait úgy ingerled:

S midőn csókolni akarom

Ajakidat, elrejted,

Elvadulsz, s ölelő karom

Közül magad kifejted.

S csak messzünnen kínálkozol,

Ha gerjedelmim sejted:

De közel elkomorodol,

S szeretődet megejted.

[1800-1804 között]