[Hányan sirják panaszolva...]

- Hányan sirják, panaszolva

ezt az életet:

milyen szép lehetett volna

s milyen csúnya lett!

Nyerstejjel és citromkővel

eltünik a folt.

Csak az életről nem tűn el

ami foltja volt.

- Nem én, nem én szennyeztem be

hófehér ruhám.

Más emberek keze kente

szutykait reám.

Olyan voltam mint fehérre

meszelt tiszta ház,

kit az utcák csőcselékje

behány s meggyaláz.

- Mit csalod magad, bús sárház?

Sárból a falad!

Fehérséged csak hitvány máz,

sár vagy az alatt.

Sárból vagy, s ha besároznak:

sírni nincs jogod

saját elemeddel dob csak

aki sárral dob.

- S ha tetszett az Ég Urának

hogy e sárvilág

szinén sárból vert magának

ily kis kalibát...

1934. ősz-tél