Szolgád én nem lehettem...

Szolgád én nem lehettem Uram:

Virágos rétek vártak magasan.

Havas fák fölött csillagsátorok,

uj angyalok és izesebb borok,

lángban uszó forró alkonyok,

nem foszló-fényü sápadt csillagok.

Szolgád én nem lehettem Uram:

jól tudod: magasan száll a hold -

Minden, mi eddig hangtalan lapult

jöttömre zsoltáros dalra gyult.

Szolgád ó Uram, nem lehettem én...

Méz-izü patakok kinálták habjukat,

bérces fenyvesek hüsitő karjukat,

ringó hajnalok pirosló ajkukat.

Szolgád ó Uram, nem lehettem én...

- Harmatos pólyák közt nyugszik fenn a hold -

csorgó nektárral telt büvös edény,

mit a hajnal csősze ma elémbe tolt,

hogy ne muljak el, mint szomjazó szegény -

Szolgád ó Uram, nem lehettem én!!!!

1920-as évek eleje [?]