LXXXIII. BOLOND, KI ITÉL...

1.

Bolond, ki itél

S más szivérül ollyant vél

Kiben ártatlan,

Aztot vizsgálja

És fortélylyal próbálja,

Kire méltatlan.

Magát meg nem tekénti

Mindent csak másra hinti,

Noha hibátlan.

2.

Másnak irigyje,

Bár mútatja, hogy frigyje, -

Igy olálkodik.

Fénlik, de csak réz

És sandalva másra néz,

Úgy incselkedik.

Nevet, mégis siratja,

És álnokul mutatja,

Hogy ő bánkodik.

3.

Hirhordással (v.: Csak pletykával) él,

És gyilkos mesét beszél.

Gaz termiszete,

Susog s húnyorgat,

Mást mikép elárulhat

Egész élete.

Más módját nem találja,

Magát igy reváncsolja,

Igy van kelete!

4.

Hagyján! hadd légyen!

Az igaznak nem szégyen,

Hahogy bár szenved.

Nem tart sokáig,

Rövid idő- s óráig

Habár tür s eped.

Más hirét úgy áskálja,

Hogy magát confundálja.

Illenre ered.