MEG NE ÍTÉLJ...

Meg ne ítélj a találkozásról,

Mely közöttünk a legelső volt!

Mint magát ekkor viselte nyelvem:

Az nem mindig olyan néma, holt.

Ajkaimról hallhatják gyakorta

A beszéd megáradt folyamát,

S közbe-közbe tréfa úszik árján,

Mint enyelgő csónakos-család.

De midőn tevéled összejöttem,

Ajkamon szó, hang meg nem jelent.

Fergeteg ha van keletkezőben:

Megelőzi temetői csend.

Fergeteg volt itt keletkezőben,

Fergetegre készült kebelem,

S az kitört már... ontja villámlását,

Mennydörgését a vad szerelem.

Zúg, süvölt és szaggat és ront és bont

Bennem a föllázadt fergeteg...

De tűröm; tán egykor, mint szivárványt,

Látom majd viszonszerelmedet.

Pest, 1845. augusztus