A NAPHOZ

Panaszom van kelmed ellen,

Hallja kelmed, nap uram!

Mi dolog az, sugarával

Bánni olyan fukaran?

Elballag kelmed fölöttem

Minden istenadta nap,

Kis szobám kelmedtől mégis

Egy sziporka fényt se kap.

Oly sötét van benne, mint a...

Majd kimondtam, hogy mibe’.

Legyen egy kis embersége,

S nézzen kelmed néha be.

Hiszen azt, hogy versirás a

Mesterségem, tudja tán,

Azt is tudja, ily esetben

Nem lehet pompás szobám;

Hogyne tudná, ‘sz hajdanában

Kelmed szinte lantot vert,

Még mikor le nem rudalták

Az Olympról Jupitert.

Szánjon meg tehát kegyelmed

Kedves kollega uram,

S mátul fogva sugarával

Ne bánjék oly fukaran.

Pest, 1844. szeptember 27. után