Szívbajos éjjel

Érzi az ember gyengülni, lágyulni

Szívét s azt a percet érzi,

Ami a sírást megelőzi.

Most, most sírni fogok... Úgy

figyelem, csodálkozva

szinte víg kíváncsisággal

Mintha nem is én volnék

aki ezeket írja... egy ember,

akit egy életen át figyelek,

mikor mit csinál, érdekel, mikor mit érez

szórakoztat. Mintha nem is fájna

annyira, hogy az én szívem fáj,

mintha a más szíve fájna,

egy idegen ember (olv. szó)

*

Nem nekem intett...

Nem nekem szánt levélkét

Nem nekem szórt rózsaszirmot

Nem nekem rajzolt mosolyt

Nem nekem dobott csókot

*

Talán éltem már egyszer,

Talán virág voltam akkor,

Mert úgy fáj az illat nekem

És mert a hervadást úgy szeretem.

*

Két ajkam egymást csókolta a vágytól

és a fájdalomtól mindig

vigasztalták, gyötörték, szórakoztatták, melegítették,

hűtötték, szerették egymást ajkaim

árva napjaimban

*

Oh istenem, a virágok fonnyadnak,

Egy tört ág van az utcán

A hegedümüvész ujjai megdermedek

Oh istenem, milyen nehéz a reményről leszokni.

Egy (...) megy és az égre néz

A hercegnők meghalnak.

Mily messzi van az ég.

Nincsenek angyalok.

*

Lehet szép ívű vízesés

A szív bibor márvány falán

Lehet folyton folyó zene

(A boldogság táncol reá.)

A boldogság báléjjelén

Lehet a kék tavaszi köd

Halk vizesés a szív falán

Lehet folyton folyó zene

A boldogság bölcsején.