A fenyvesben ketten bolyongunk:
Két fiú. Holdas este van.
Komolyan állnak a fenyőfák
És minden csöndes, hangtalan.
...S mindkettőnket száz fényes ábránd,
Hír és dicsőség álma ringat...
S egymásnak lázasan meséljük
Reményeinket, vágyainkat.
A lelkünkben rajongás, tűz lobog,
A szép jövőről álmodozva...
És csillogó szemekkel nézünk
A titokzatos csillagokba.
...S valahol messze két anya szíve
Aggódó búban virraszt ezalatt...
...Most bizonyosan imádkoznak:
„Gyógyítsd meg, Istenem, a fiamat!...”
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论