Idill

A csillagok szépen ragyogtak,

Ábrándosan sütött a hold,

S a lombok közt valahol halkan

Szerelmes kis madár dalolt...

És mi a padra ültünk együtt,

- Körültünk szellő lebegett -

És én felolvasám előtte

Legujabb költeményemet...

A csillagok szépen ragyogtak,

Ábrándosan sütött a hold,

S valahol a lombok közt halkan

Szerelmes kis madár dalolt...

És ő rám nézett szép szemével,

- Szemében könnycsepp csillogott -

„Ah, - kérdé - igazán szeret hát?”

„Igazán!” szóltam én legott...

A csillagok szépen ragyogtak,

Ábrándosan sütött a hold,

És az a szerelmes madárka

Az ágon még mindig dalolt...

...És hogy a padon ültünk együtt,

- Körültünk szellő lebegett -

Én felolvastam ujra néki

Legujabb költeményemet...