A magyar ifjakhoz

Trikolort lengetnek tavaszi fuvalmak:

Legszentebb ünnepét üljük a magyarnak.

Ünnepelő köntös; ünnepelő arcok:

Feledjük egy napra a köznapi harcot.

Március illata keblünket átjárja,

S fellobog bennünk a lelkesedés lángja.

Tudjunk lelkesedni Március idusán!

Tudjunk lelkesedni a fenséges tusán,

Amikor rabláncát lerázta a magyar,

Mint ahogy a lombot lerázza a vihar!...

Kossuth és Petőfi legyen ideáltok!

A hazát szeretni tőlük tanuljátok!

Márciusi ifjak!... Pompázva ragyogván

A mi dicsőségünk aranykoronáján,

Drágakövek ők! Ó, őket kövessétek!

Az ő honszerelmük áradjon belétek!

Mind, amit akartak és mind, amit tettek:

Örök dicsősége a magyar nemzetnek!

És becsüljétek meg Március idusát!...

Te nagy nap! Láttad a magyar Tyrteusát!

Te láttad a népet összeölelkezve,

Mint emelte jobbját a szent „Esküszünk”-re!

Te láttad a magyart igazán magyarnak!

Légy örök emlékü, ó te dicső, nagy nap!

És milyen harc volt az! Szentséges és dicső!

Mintha maga Árpád robogott vón' elő

Párducos ősökkel új honfoglalásra!...

Mintha csattogott vón' ujra Botond bárdja!

...Hunyadi, Rákóci mintha ott vitt volna

Abban a tusában, akkor: negyvennyolcba!...

Nézzetek vissza az ezeréves multra:

Honát így szeretni melyik nemzet tudta?

Ó, amelyik nemzet honát így szerette:

Nem dőlhet, nem dől az setét enyészetre!

Legyetek méltók egy ilyen ezerévre!

Legyetek méltók a „régi dicsőségre!”

...Jövőnket elfedi sűrű, sötét fátyol,

De mi látjuk: nekünk két csillag világol!

Világol az eszme, mely akkor született,

S világol a hit, hogy a fellegek felett

Erős Isten nyujtja védő karját felénk,

És megsegit minket, kik annyit szenvedénk...

...Látjuk a jövőt: a haza nagy, dicső lesz

Míg a magyar él és honszerelmet érez!...

...Szolgáljuk a hazát tudással, munkával!

Nemcsak acéllal, de erényeink által

Is naggyá tehetjük! Igy is nyerünk babért!

Fel, fel magyar ifjak! Fel: élni a honért!...