Szép Juhászné

- Önk. pályadíjat nyert költői elbeszélés -

Szegény öreg asszonyt ismeri mindenki,

S, ki ne sajnálná, nincs a faluban senki,

Jár-kél éjjel-nappal; nyugta soha sincsen:

Régen elvette az ép eszét az Isten...

Régi, nehéz bánat emléke kergeti:

Pihenni, nyugodni sohasem engedi...

Tévedező szemmel, elborult lélekkel

Keresgél valakit, kit soha meg nem lel...

Néha-néha szegény öntudatra ébred,

S felújitja újból a fájó emléket.

S, ha valaki ott van: ha valaki kéri,

Történetét szépen elbeszéli néki...

Megsimitja kuszált, galambfehér haját,

S elkezdi sóhajtva az ő régi baját:

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

„Igen, igen: igy volt... szerettük mi egymást,

Akár a kis gerle a szerelmes társát...

Én is szegény - ő is; de boldogan éltünk;

A dalos madárral dehogy is cseréltünk!...

Három vármegyében nem volt olyan legény,

Mint az én jegyesem, sem olyan lány, mint én...

...Legalább úgy mondták!... Épp összeillettünk...

Eljött a karácsony: egymáséi lettünk!...

Eljött a tavasz is: legeltetni kellett

S, míg mezőn volt az uram, a nyáj mellett,

Hozzám járt az úrfi; az uraság fia

...Árva életemnek átkos megrontója!...

Ajándékot hozott, valahányszor eljött...

Mikor a nap lement; mikor a hold feljött...

Akár egy kisasszonyt: dicsért, hogy szép vagyok!

Hogy, mint fényes csillag, a szemem úgy ragyog!...

Váltig hajtogatta: „Szép juhászné, lelkem!

Üdvöm, boldogságom magában megleltem!

Mint hervadó füszál hajnal harmatára,

Úgy vágyom, úgy vágyom a maga csókjára!”

Oda vagyok, drága rubintom, gyémántom,

Ha magának azt az éjfél-szemét látom!

Akarja: lehozom a csillagos eget,

Csak vallja, csak mondja, hogy maga is szeret!...

„Látja” - mondta súgva - „ha vélem eljönne,

Járna, mint egy dáma, suhogó selyembe!

Aranyos hintóban, bársonyos ülésen...

Szép juhászné lelkem, eljön-e hát vélem?!...

„Kiégne a szemem!... Nem megyek!... Megszólnak...

Maradok, mint eddig, csak parasztasszonynak!

Szeretem az uram! Nem kell maga nekem!

Menjen el, hagyjon el! - ez volt feleletem!

„Miénk lesz a világ!” - így szólott az úrfi -

„A pacsirta is csak nékünk fog dalolni

Rózsabokros kertben, illatos hajnalon!...

Eljösz-e hát vélem, gyönyörü angyalom?!...

Ne félj, ne aggódjál! Milyen szép lesz, látod:

Te az én világom, én a te világod!...

Gyöngyvirágból fogunk gyöngyharmatot inni!...

Senki nem volt, nem lesz olyan boldog, mint mi!...

A te szavad lesz a templomi harangom!

Eljössz-e hát vélem, gyönyörű galambom?!...

Magad elég leszel, hogy üdvezült legyek!...

Ugy-e, ugy-e eljösz?!...” Feleltem: „Elmegyek!...”

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

...Napszállatra értünk pesti fogadóba.

...Annyi gyertya égett, mintha templom vóna!...

Húzták a cigányok... mintha még hallanám!...

Reszketett a szivem száraz fájok dalán...

Az a fényes szoba forgott körülöttem!...

...Úgy megsirt a nóta!... Magam se különben!..

...Hányszor eldaloltuk azt a nótát otthon!...

Eszembe jutott a boldogtalan sorsom!...

...Összefolyt előttem az a fényes szoba!

Sajgó fájdalommal visszavágytam, oda!...

Égette testemet az a bársony, selyem!...

Úgy sajgott a szivem, s könnyben ázott szemem!...

...Vissza, vissza innen!... Nyitva volt az ablak:

Kiugrottam! Sokan utánam szaladtak...

Nem láttak meg; én meg: előre! előre!

Vissza, vissza arra a messze mezőre!...

Szúró tövis megszúrt: seb lett a lábamon;

...Jobban megsebezte szivem a fájdalom!

Leszakadt rólam a drága cifra ruha,

De csak vánszorogtam vissza, oda... oda...

Mit bántam én, hogyha megöl is az uram,

Csak már ott lehetnék! otthon, a faluban!

Szép palota helyett rongyos kicsi házban,

Gazdag bánat helyett szegény boldogságban!...

...Látszott már, itt volt már az ismerős berek:

Szomorún fogadtak szomorú emberek!...

Rosszat sejditettem... „Hol az uram, mondják!”

„Elment bánatában nagyon messze...” - mondták

...Azt mondták, hogy meghalt: elvitte a Tisza...

Hogy ne is várjam, hisz nem jöhet már vissza!...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

...Pedig nem hagyott el!... Itt van mindig velem!

Megjelent előttem mindenik éjjelen!!...

..De nappal nem látom: bújdosik előlem...

Hol lehet?!... Nem látták?! Megyek már: keresem...