Kis versek a hétről [9]

Azt a

Megdöbbentő hírt olvasta

Ön,

Hogy Asta

Nielsen Pestre jön?

S ha idegeinek ez se árt,

Tudja meg, hogy egyúttal

Elhozzák a vasúttal

Psylander Waldemárt,

Psylandert,

Ezt az őrjítő embert,

Kit a nők a moziba lesnek,

S ha megpillantják, majd elesnek,

Ó, nincsen kivüle

Férfi a világon. Milyen a szeme!

A szája! Az orra! A füle!

A haja! A foga! Mindene!

Hangja nem hallik, mikor jár a szája,

De hogy jár az ádámcsutkája!

Ó miket mondhat, milyen szépeket!

Milyen hódító, mikor lépeget,

Ha megy, vagy ha jön,

Ha köszön,

Ha leül, ha feláll,

Ő az ideál.

Tekintete mily beszédes,

Milyen okos a homloka,

Milyen finom, milyen édes...

Ó belátom, van rá oka

A hölgyvilágnak,

Hogy Psylander az, akit imádnak.

Jelzem,

Hogy Asta Nielsen

A nők között épp ily egyetlen.

Démon ő, gőgös és kegyetlen,

Keble mily zárkózott, mily lapos,

S ha csak

Teheti, férfi-szíveken tapos,

És kacag!

És néz avval a két szemével

A téboly egy nemével.

Nahát

Mennyi nyugtalan éjszakát

Szerzett nekem ez a démon,

Elnyerhetetlen diadémom!

Ha ez a pár cseléd egy este

Egyszerre megjön Pestre

És itt egymásra lelnek

És itt egymásnak esnek...

Képzeld el ezt a szerelmet

Fantáziája Budapestnek!

A Várról a Turul

S a Gellérthegyrül

A Citadella legurul,

A kabátok leesnek a szegrül.

A hidak a vízbe leülnek,

A házak összedülnek

Az emberek az utcán, bármi

Nehéz, a fejükre állnak,

A kocsik előtt lerogyik az állat,

S az autotaxik elkezdenek járni...