Jászai Mari inzultálta
Török Irmát, mert utálta,
Görögtűznél rángatta Törököt,
Miközben hörögött.
Hogyne, mikor Török
Szerencséje örök
A színpadon, míg Jászai
Csak maga szeretne játszani.
Oh látok egy gyönyörű képet:
Ifjú kis színinövendékek
Álmodnak a dicső jövőről
S mind majd megőrül
Az utópiába,
Hogy a színpadra nem mennek hiába.
Oh egyszer, igen,
Híres színésznők lesznek a Nemzetiben,
A féltékeny Jászai bizonnyal
Fölkeni őket egy pofonnal.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论