Az ischli szerenád

Edvárd király, angol király

Vágtat az expressen:

„Ferenc József Ischlbe vár,

Ebédet ott eszem”.

Ha itt a nyár, minden király,

Császár, sah és a cár

Egymást mind látogatni megy,

Találkozóra jár.

Megy, megy, mert randevúja van.

Császár, cár és a sah,

Edvárd Marienbadba jár,

Hogy csökkenjen hasa.

Fogyókúrát tart Eduárd,

Ah őfelsége fogy,

S eközben átnéz Ischlbe

Megtekinteni, hogy

Van odaát a kamerád.

Ferenc József király -

És összecsókolóznak ők

Ischl kapuinál.

Ebédhez ül úgy dél körül

S elrejtve a közönyt,

A két király, mint két király

Nagy hévvel felköszönt.

S hogy korrektül emésszenek,

A séta meg nem árt,

A promenádra megy Ferenc

József meg Eduárd.

Elmúlt bután a délután

S Ischlre hull az est,

Edvárd a kvártélyára tér

És lefeküdni kezd.

Vetett az ágy, pihenni vágy

Edvárd angol király,

De nesz kél ablaka alatt -

Ki jár ott s mit csinál?

Csak nem talán... s az ablakán

Edvárd király lenéz -

Oh nem merénylet, nem, csupán

Egy banda cseh zenész.

A jó csehek, ahogy lehet

A szájuk felnyiták,

Egy trombitát dugnak belé

S fujják a trombitát.

„Bosszant ma ez az éji nesz

- Szól Edvárd - s bökkenő:

Felkölteném a lordmayort,

De nincs Ischlben ő”.

Komornyikot, ki benyitott,

Bágyadtan küld tehát:

„Ne trombitáljanak nekem,

Nem kell a szerenád!”

Ágyába bú nagy potrohú

Edvárd angol király,

S motyog: „ A szívem egy kicsit

Úgy veszem észre, fáj.

Hajdanta tán volt éjszakám,

Hogy kellett a zene,

De ezt a drága szép időt

Megette a fene.

Kellett, hogy nők kacagjanak

Sok víg hangszeren át -

De most minek a cseh nekem,

Az ischli szerenád?

Nem jó nekem, ha éjeken

Valami muzsikál...”

- S befordul és hortyogni kezd

Edvárd angol király.