Ön bérel...

Járok-kelek a nagykörúton

Mint született járó-kelő,

Hát nyakam bámészan nyújtom,

Egy tábla tűnik ott elő

S ájtatosan elemezek:

Ön bérel kidob ha fizet.

A kávéházba is betérek,

Megiszom ott a lapokat.

A szemem egy oldalra téved

S megint ily szókat tapogat.

Az első újságot letéve

Még elfogyasztok vagy tizet

Ön bérel kidob ha fizet.

És ezt látom naponta százszor

Az omnibusznak oldalán

S látom, ahogy vonul a házsor,

Plakátokon, házak falán.

S minden W. C.-ban kiragasztják

Láthatatlan sötét kezek:

Ön bérel kidob ha fizet.

Ez a dolog csöppet se rendes,

Szegény fejem folyton töröm,

És nem tudom, hogy mit jelent ez,

Mit bérel kidob fizet ön?

A paralizis fenyeget már,

Mi lett belőlem, ó mi lett -

Ön bérel kidob ha fizet.

Megrándul arcom minden izma.

Ahányszor írva látom ezt,

Ez a szigorú aforizma

Lépten-nyomon rémít, ijeszt,

És hajtom, hajtom öntudatlan,

Mint a szél hajtja a vizet:

Ön bérel kidob ha fizet...