Nincs pofon

A divatok - mily régi nóta! -

Változnak ezredévek óta,

Egy szép dolog most ezidén

A divatból megint kimén.

Kiment egy cikk a forgalombul,

Már nem csattog, nem zúg, nem kondul

A nyaralók közt a pofon

A szép, kies Siófokon.

Mily kedves volt, milyen bizalmas

Tavaly a zsongó pofon-halmaz,

Mely derítni az idegent,

A hírlapokban megjelent.

Akadt mindennap egy-két férfi,

Ki egymást okosan megérti,

S ahelyett, hogy szavakat ont,

Ad egymásnak néhány pofont.

Mely a Balaton morajával

Harmóniába olvadt átal.

S a strandon, ha sütött a hold,

Ez bűvös szimfónia volt.

A hírlapokból most hiányzik

A tavalyi sok-sok vidám cikk,

Hogy hány barát és hány rokon

Pofozkodott Siófokon.

Pofozni egymást elől-hátul

Nem érnek rá a bakkarátul,

Hogy most egyetlenegy pofon

Nem csattan el Siófokon?

Fogyott a hős, több lett a gyáva?

Vagy tán az orvos nem ajánlja?...

Nem, nem találom az okot,

Mi lelte most Siófokot?

Abba maradt a pofon-kúra,

A lelkem búra lankad, búra:

Az idei szezonhoz én

Legszebb reményeim füzém.

S én balga, várom, egyre várom,

Hogy lesz valami még a nyáron,

S csak tűnődöm, gondolkodom -

Hol van a tavalyi pofon?