Búcsú [2]

A feloszlatott vurstli emberei ma tüntető felvonulást rendeznek a városháza karzatán.

Ma délután a városházán,

Sőt ottan is a karzaton,

Egymás mellett és egymás hátán,

Padon, rácson és ablakon

Ott szorong majd a vurstli népe,

Folyamodással a kezébe

S úgy demonstrál - óh sors, kegyetlen! -

A zord kitelepítés ellen.

A búvár ember, Messalina,

A kígyótest, a tűzevő,

A kardnyelő, Miss Serpentina,

A törpe Tom, - mind sorra jő.

Ez a csoport meghatna bárkit,

De nem a zordon szívű Bárczit,

S mire a gyűlés véget ér,

A vurstli már semmit sem ér.

A kikiáltók pályavesztve

A közéletbe lépnek át,

Kinő majd a törzsember teste,

A törpe kihúzza magát.

A kardnyelő vendéglőt bérel,

A búvár borügynökként lép fel,

S Messalina, - óh az a váll! -

Egy női zenekart csinál.

Agyő vurstli, agyő lövölde,

Ringlispil, s te kis Minimak,

Jön az enyészet néma csöndje

És bennetek nyugdíjba rak.

Csenevész tuják félénk rendje

Nő ezután csak a ligetbe...

S gyermekkorunknak álmait

Nem látjuk többé soha itt.