Gundel dala

Szerény vendéglős voltam eddig,

Szerény, de gazdag szerfelett -

De hej, nagyobb, szebb sorsra vágytam

A vendéglősi sors helyett.

Hogy mihez fogjak, mit csináljak,

Sokáig volt rejtély, titok -

Míg egy szép nyári nap rájöttem,

Hogy egy lapot alapítok.

A nagy közönség eddig tőlem

Nyomtatott írást nem kapott,

Csak egy művet, litografálva:

A vendéglői étlapot.

Meguntam rostélyost árulni

Hetvenért s filét nyolcvanért:

Az irodalom éttermébe

Beültem és kértem - babért!

Oh, a szereplés vágya marta

E jámbor vendéglős-szívet

És szerepeltem gyönyörűen,

Mert a lapból mindenki vett.

Nevemből név lett és a Szerdát

Írták előkelő kezek -

Míg, ismert körülmények folytán

A csütörtök következett...

Megint vendéglős-céggé válik:

Gundel már nem költői név -

Az öregem, hej, szigorú volt

És engem elhagyott a hév.

Megtérek elhagyott pályámhoz,

Ha már ily szörnyű fátum ért,

S savanyú babhoz mellékelem majd,

Amelyet szerzék - a babért!