Hosztalek dala

Voltam király a Népszínházban,

Hatalmas, boldog és vidám,

Míg egy napon csuful megjártam:

Egy pofon csapott le rám.

Erről tárgyalnak ma lázban

Budapesten mindenütt.

Sohsem hittem volna kérem,

Hogy a nagy malőr beüt.

Voltam király a Népszínházban,

Jaj, jaj, ja-ha-jaj,

Voltam király a Népszínházban.

Voltam király a Népszínházban,

Beállítottam egy napon.

„Hosztalek vagyok” - magyaráztam -

S nem hazudtam, mondhatom.

„Üdv kegyednek Hosztalek!” - szólt

És nyakamba hullt Vidor,

S rövidebb lett nyomban arcán

A már régen hosszú orr,

Voltam király... stb.

Voltam király a Népszínházban,

Tisztelt engem Vidor tata,

Pénzt vágyott tőlem látni lázban,

Ámde pénzt nem láthata.

A tatának pénzt nem adtam,

Mert a tata egy balek,

S mert nem mondhat egy krajcárt sem

Magáénak Hosztalek.

Voltam király... stb.

Voltam király a Népszínházban,

Bizalmat helyeztek belém.

A férfi-színészt pofonvágtam,

A női-színészt ölelém.

Miljomosnak mily jó lenni:

Megtanított ez a hecc -

S miljomos a Népszínházban

Millió nélkül is lehetsz.

Voltam király... stb.

Voltam király a Népszínházban,

Igazgató, tulajdonos,

Bár szafaládét vacsoráztam,

Amely bennem otthonos.

Azt mondtam, hogy négy lovam van.

De, mi fénylik, nem arany:

Négy lovam hej, nem volt nékem,

Csak egy jámbor szamaram -

S voltam király... stb.

Voltam király a Népszínházban,

S detronizáltak, fájdalom:

Egy hősies kórista bátran

Megütött az arcomon.

Felpofoztak és kilöktek,

S Vidor dühe rémítő -

Pedig legjobb operettjét

Nekem köszönheti ő!

Voltam király... stb.