Alkalmi versikék

1.

Egy gróf, akit bámultak itthon,

Mivel sok adóssága volt:

Most zajtalan, diskréten, titkon

Amerikába vándorolt.

Egy gróf... egy mágnás... istenem,

Kit elvesztettünk hirtelen...

Az eset óriási port vert,

A hideg leli a riportert.

Egy gróf... hallatlan, szörnyűség -

Az egész ország lázban ég...

- Évente innen százezer

Nyomorult magyar evez el,

Kivándorolnak, mert nincs kenyerük -

S ki törődik velük?

2.

Lovaregylet, lovaregylet,

Előkelő, finom banda,

Mely lovakból s grófokból állsz -

Üdvözöllek lelkesen!

Lovaregylet, lovaregylet

Oh bocsáss meg, hogy tévedtem,

Azt hivén, hogy szegény népet

Te lenézed gőgösen.

És a fürge csikókkal

És a totalizatőrrel

A harminckrajcáros népnek

Csak pénzére utazol.

Most azonban földerültem:

Magyar László közzétette,

Hogy a nyájas Lovaregylet

Óh a népért működik.

Hogy a népnek legyen kéje,

Mulatsága, boldogsága,

Hogy a turfon felderüljön

S ne nyomja fejét a bú.

Most már nem lesz kivándorlás:

Óh a népnek van barátja -

Lovaregylet, te vagy itt a

Legnagyobb demokráta!