A cápa elégiája

- Fiumei hangok -

A híres fiumei cápa

Csüggedten sírdogál magába.

A cápának, szegénynek,

A sírásra van oka tényleg.

A gyönyörű, kék Quarneróban

Töpreng búsan: Ez így nem jól van!

Eddig itt nyáron én voltam az úr -

S most elbántak velem gazul!

Fiumének ős idők óta

Én voltam egyetlen szenzációja

És írtak ott és írtak itt

Rólam színes hírt és krokit

S úsztam elégedetten, szépen

A Quarneróban és a dicsőségben...

Oh mily lesújtóan hatott rám

Most ez a Gotterhalte-botrány...

Hogy meggyalázták a magyart ott! -

S míg ez a botrány tartott,

Nem írtak rólam a pesti lapok -

Bár én magyarbarát vagyok...

S még nincs vége... Zanella úr

Dühöng és szerepel vadul...

Oh rémes, szörnyű sejtelem

Nyilall most át lelkemen:

Oh Fiumében a jövőben

Lesz esemény, skandalum bőven

És engemet

Ezután egy kutya sem emleget,

Zsurnaliszták elhanyagolnak,

S lejárom magamat maholnap.

Az élet már nem lesz oly édes:

Hozzászoktam a dicsőséghez

A Quarnerón gőgösen úszva...

A fene egye meg,

Most mehetek

A tengerből - a spirituszba!