CXXVIII. ZSOLTÁR

C. M.

>Tanúság az isteni félelemről.

1

Bódog az ember nyilván,

Ki az Istent féli,

Ő utaiban járván,

Ösvényit kedveli,

Mert magadat táplálod

Kezed munkájával,

Isten megáldja dolgod,

Lát jó állapattal.

2

Feleséged házadban

Mint az szőlővessző,

Gyümölcsöt szépet hozván,

Ha eljő az idő.

Meglátod gyermekidöt

Te asztalod körül,

Renddel, mint olajvesszőt,

Kikben szíved örül.

3

Ez igen szép ajándék,

Kit az Isten enged

Az őbenne hivőknek,

Azkiket ő szeret:

Ő megáldja éltedet

Az Sion hegyéről,

Sok jóval lát tégedet

Az Jeruzsálemből.

4

És végre te meglátod

Fiadnak fiait,

Izráelnek csudálod

Nagy szép békeségit.