CXXI. ZSOLTÁR

T. B.

>Tanúság az Istennek őrzéséről és ótalmárúl.

1

Szemem az hegyekre vetem,

Mert fellyül van nékem

Minden segedelmem,

Isten az én reménségem,

Ki az eget formálta

És ez földet alkotta.

2

Lábad botlani nem hagyja,

És azki rád vigyáz,

Nem szunnyadozik az,

Izráelt hozzá fogadja,

Mert az nem aluszik el,

De rájok gondot visel.

3

Az Úr téged megőrizzen,

Kezét rád terjesztvén

Árnyékkal béfedjen,

Hogy az nap ő hévségében,

Néked ne ártson éjjel

Az hold az ő fényével.

4

Az Úr őrizze örökké

Lelkedet esettől,

Mentse meg veszéltől.

Az Úr híven megőrizze

Az te kimenésedet

És te béjövésedet.