XCV. ZSOLTÁR

T. B.

Intés az isteni dicséretre és szófogadásra.

1

Jertek, örvendjünk mindnyájan

Az Úrban, mi kősziklánkban,

Vigadozzunk szép énekekkel,

Menjünk színe eleiben,

És magasztaljuk kegyessen

Örvendetes dicséretekkel.

2

Mert ő az hatalmas Isten,

És nagy király mindeneken,

Ő az fejedelmeknek Ura,

Ez egész földnek mélségét

És az hegyeknek erejét

Hatalmas kezében foglalja.

3

Övé az tenger, azmellyet

Erős kezével teremtett,

Az szárazt is ő szerzé szépen,

Az Úrnak, jer, imádkozzunk,

Néki térdet, fejet hajtsunk,

Azki minket teremtett bölcsen.

4

Mert ő Istenünk és Urunk,

Mi pedig juhai vagyunk,

Ő legeltet minket, mint nyáját.

Lágyítsátok szíveteket,

Hogyha hívand ma titeket,

Legottan hogy halljátok szavát:

5

Mint az Meribánál régen,

És az Massa puszta helyén,

Mond Isten: Az népek mint jártak,

Holott az ti eleitek

Engemet megkísértöttek,

És csuda dolgaimat látták.

6

Hol negyven esztendeiglen

Engem búsítottak szörnyen

Az ő kemény természetekkel,

Mondék végre: Imé, ezek

Gonoszságokban elmennek,

Az én ösvényem nékik nem kell.

7

Kiért rájok megharagvám,

Hogy tőlök így bosszontatám,

Mivelhogy ők meg nem térének,

Én megesküvém nékiek,

Hogy soha örökké ezek

Nyugodalmomba bé nem mennek.