LXXV. ZSOLTÁR

Fogadástétele Dávidnak az ő következendő regnálásáról.

1

Dicsérünk téged, Isten,

Dicséret legyen néked,

Mert az te dicső neved

Hozzánk közel jött híven,

Mi azért csudáidat

Hirdetjük jóvoltodat.

2

Ha időm lesz valaha,

Én igazán itélek

Ha feneke ez földnek

Egyszersmind lerohanna,

Én mégis ő oszlopát

Jól állatnám gyámolát.

3

Az bolondokat intem:

Ne bolondoskodjatok,

Azkik pedig gonoszok,

Térjetek meg, úgy kértem,

Szarvat ne emeljetek,

Illy fönn ne beszéljetek.

4

Mert az tiszt és az erő

Nem az napkelet felől,

Sem az napenyészetről,

Sem nem az pusztából jő,

Minden az Istenen áll,

Ő aláz s’ ő magasztal.

5

Az pohár ő kezében,

Kiben vagyon vörös bor,

Kit ő teli tölt sokszor

Minden népnek ez földen,

De végre az gonosszak

Az söprejét megisszák.

6

Én örökké dicsérem

Az Jákobnak Istenét,

Hirdetem dicsőségét,

És szarvokat megszegem

Az istenteleneknek,

Hogy az jók fölkeljenek.