LXI. ZSOLTÁR

T. B.

Könyörgése Dávidnak az megszabadításért.

1

Kiáltásom halld meg, Isten,

Vedd füledben

Az én könyörgésemet,

Mert én szívem nagy ínségből

Messze földről

Kiáltja fölségedet.

2

Végy föl engemet kőszálra,

Magasságra,

Hol bátorságom legyen,

Mert te vagy én erős tornyom,

Vigasságom

Én ellenségem ellen.

3

Te hajlékodban lakásom

Én kivánom

És ohajtom szüntelen,

Szárnyaidnak árnyékában,

Kívánkozván

Vagyok jó reménségben.

4

Mert meghallgatsz kérésemben,

Óh, Úr Isten,

Nyújtván kegyességedet.

Örökségeket megadod

És megáldod,

Azkik félik nevedet.

5

Naphoz napok adassanak

Az királnak,

Nagy sok nemzetségekre

Sokasítsad esztendeit

Nyújtsd életit

Véghetetlen időkre.

6

Országra érjen sok időt

Isten előtt,

Szép csendesz békeségben,

Igazságodnak hívsége

Elől vegye

És őrizze kegyessen.

7

És osztán vígan éneklek

Szent nevednek

Mindörökkön örökké:

És azmelly fogadást tettem,

Megfizetem

Naponkint őnékie.