EGY JÓTÉKONY NŐHÖZ.

(Emléklap.)

E világon hír, dicsőség

Tesz boldoggá sokakat,

Élveket nekik magas rang,

Fényűzés és pompa ad.

Téged, Istened, nemes hölgy!

Más anyagból alkotott

Szíved abban lel gyönyört, ha

Embert boldogíthatott;

Abban hogyha sűlyedőnek

Nyújthatál segédkezet,

S gyámtalan szegény szeméből

Eltörléd a könnyeket.

Gyarló birtok ama másik,

Ad csak múló kéjeket;

Örvendj, égi s maradandó,

Mi hevíti szívedet.

Tiszta öntudat, jutalma

Mit balsors el nem vehet,

Dúlja össze bár haragja

Minden földi kincsedet.