ESTHAJNAL.

Bájló aranyfény

Csillog szelíden

A reszkető tó

Hullámain.

Fölserken a szél

Rózsák öléből,

S völgyek hüs árnyin

Zokogva leng.

Némúl az erdő,

A messze síphang

Reszketve nyögdel

A légen át.

Kéklő virággal

Hímzett ligetben

Rejtezve csattog

A csalogány.

Leányka, édes!

Még most öledben

Elszenderűlve

Mennyet lelek:

Ki tudja? holnap

Talán siromra

Leng a lenyugvó

Est bíbora?

Ah valljon e szív,

Mely hőn pihegve

Hófátyolodnak

Alatta ver:

Fog-e felettem

Sohajtozásban,

Mint a nyögő szél.

Kesergeni?