XLIII. ZSOLTÁR

C. M.

Könyörgése Dávidnak az megszabadításért.

1

Ítélj meg engemet, Úr Isten,

És fogadd föl én igyemet

Ez kegyetlen nemzetség ellen,

Az hamis embernek kezében

Ne bocsáss, Uram, engemet,

Tartsd meg én fejemet.

2

Uram, engem miért hagyál el,

Lám te vagy én erősségem?

Miért járok keserűséggel,

Minden örömöm távozék el?

Mert nyomorgat ellenségem

És sanyargat engem.

3

Igazságodat add értenem,

Világosságod küldd alá,

Ki megvilágosítson engem,

Szent hegyedre legyen vezérem,

Bémenésem igazgassa

Az te hajlékodba.

4

Isten oltárához bémegyek

Az én Uram eleiben,

Azki öröme én szívemnek.

Hegedővel néked éneklek,

És hálát adok szüntelen

Tenéked, Úr Isten.

5

Miért vagy szomorú, én lelkem,

Mit keseregsz illy szertelen?

Bízzál az Istenben, mert hiszem,

Hogy még őtet vígan dicsérem,

Midőn engem megment híven,

Én Istenem lévén.