XXIV. ZSOLTÁR

C. M.

Dicséri Dávid az Istent az Izráel népéhez való jó voltáért.

1

Az Úr bír ez egész földdel

És minden benne élőkkel,

Övé ez földnek kereksége,

Kit az tengeren építött,

Folyóvizekkel környülvött,

Kiben meglátszik bölcsessége.

2

Ki megyen föl az szent helyre,

Az Úrnak ő szent hegyére,

És vajjon kitől tiszteltetik?

Azkinek tiszta ő szive,

És ártatlan az ő keze,

Azki hamissan nem esküszik.

3

Ezt az Úr megáldja szépen,

És az idvözétő Isten

Igazságát adja őnéki.

Ez pedig az bódog nemzet,

Ki az Jákobnak Istenét

Keresi, és szent színét nézi.

4

Világi kapuk, nyíljatok,

Fejeteket föltartsátok,

Hogy ez dicső király térjen bé.

Micsoda dicső király ez?

Seregeknek Istene ez,

Nagy ennek hadi erőssége.

5

Ti, kapuk, emelkedjetek,

Fejeteket fölvessétek,

Hogy ez király belétek térjen.

Kicsoda ez nagy királyság?

Ez az Zebaoth Uraság,

Melly nagy az ő dicsőségében.