XXIII. ZSOLTÁR

C. M.

Háláadása Dávidnak az Istennek reá gondviselésiért

 és táplálásáért.

1

Az Úr énnékem őriző pásztorom,

Azért semmiben meg nem fogyatkozom,

Gyönyörű szép mezőn engemet éltet,

És szép kies folyóvízre legeltet.

Lelkemet megnyugotja szent nevében,

És vezérl engem igaz ösvényében.

2

Ha az halál árnyékában járnék is,

De nem félnék még ő setét völgyén is:

Mert mindenütt te jelen vagy énvelem,

Vessződ és botod megvigasztal engem,

És nékem az én ellenségim ellen

Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven.

3

Az én fejemet megkenöd olajjal,

És engemet itatsz teljes pohárral,

Jóvoltod, kegyességed környülveszen,

És követ engem egész életemben,

Az Úr énnékem megengedi nyilván,

Hogy mindéltiglen lakjam ő házában.