PAPOK

1

Mindig reverendába szerettem volna járni,

lengő aranyba, melynek ráncába fény ragyog;

fehér, kasmír-omlású, vagy fekete selyembe

méltóságteljes fejjel, akárcsak a papok.

Állig begombolózva, polgári dísztül menten,

felette a tömegnek, titokkal teljesen;

mint akit apró dolgok kis színe meg sem érint,

mindíg a jót kinálva, mindíg isten-lesen...

Magas szószéken állni, mint a kiválasztottak,

kiket magából büszkén emel ki a tömeg;

a lelkekbe is látni, a szív kérgébe nyúlni,

a lényeg elkígyózó vonalát fogni meg...

És jobbra-balra tartva, lányoknak és fiúknak

odakínálni csókra püspöki gyűrümet.

S a poklok rőt tüzétől elrántani, megóvni

a fej három nyílását: szemet, szájat, fület...

2

Hisz mind papok vagyunk mi, kiket sínek közé zár

az égi felelősség! A bűn e víg-boros

szemébe nézve egy lesz a koldús és a Cézár:

mind apró szerzetes lesz, vagy délceg bíboros.

A kicsi kis bűnökkel fertőzi a világot,

s évszázadok ködével a büszke Borgiák;

s mit meg nem tudott szülni az ő szivük: helyettük

mi sírjuk el a csöndes misericordiá-t...

És a kereszten függőt mi élesztjük erőben,

azt, aki ma is él még, aki vér, aki hús...

Ott hordja öntudatlan a vérben s a velőben

Őt a keresztyén páter s a zsidó rabbinus...

Megáldjuk néma szájjal a bukdácsoló mankót,

és fénylő ihletünkkel kenjük a rút fekélyt;

a táncolók hadd járják a kánkánt meg a tangót,

mámoruk nem riasztja sötétebbre az éjt...

S ha nem is zengi ajkunk hangos szóval a zsoltárt,

s ha nincs is, aki gyónjon előttünk szeliden:

a levegőnek selymén állítgatjuk az oltárt,

s mindenegy “nem”-re százszor bólintjuk, hogy “igen”...

3

Mert ez a rövid élet még kurtább egyszeregyje!

Vitatkozol: van isten?... nincs isten?... S ezalatt

lassan fel is jutottál, és vakon fel, a hegyre

s lebuktál... S nélküled jő a szőke virradat...

S mi ott állunk sírodnál, a ködbe, láthatatlan,

és istenig emeljük elárvult tetemed;

és pontot tesz vitában és pontot tesz a dalban

a föld barna göröngye, mely lágyan betemet...

... Kéjtől üvölt, vagy kíntól jajong a föld vadonja,

az út magátul készül, kegyesen, okosan;

pap itten minden ember, s minden asszony Madonna,

csak nem tudják, hogy jóság él szívükben, sokan...