AZ UTOLSÓ ASSZONY

Még az utolsó asszony hiányzik,

az én forró, bús életemből:

elmegyek ma egy halovány házig.

Ablaka csipkés, nyitva a szélnek.

Azt hiszem, tudja, hogy kivülem más

senkise látja, mint én, oly szépnek.

Azt hiszem, érzi: ő lesz utolsó

csókom, keservem, büszke bukásom:

vérszinű borból utolsó korsó.

Erre az útra bízom a lázom...

Elmegyek ma a legutolsóhoz

s - lemondok róla. De megbabonázom!