Egy kis lánynak

Mint az árnyék, ha ragadja

Röpke szellő, jobbra-balra

Lebeg, illan... ismered?

Kikelet világos árnya,

- Játszi szellő veti-hányja -

Ilyenek a gyermekek.

Harmateső, gyönge szellő,

Virágágyon átszökellő

Szivárvány és napsugár:

Mind egymás nyomába’ jár.

Bárányfelhő a te gondod,

Az oh-t és jaj-t sirva mondod,

De nevetsz a köny alól

S könnyeidnek nincsen ára;

Délszak égető sugára

Még szivedbe nem hatol.

A napsúgár és a felhő

Százszor eltünt: százszor eljő.

Mulatok szeszélyeden...

Az egész csak sejtelem.

Könnyüvérü, játszi gyermek,

Semmi híja énekemnek.

Évek mulva más a dal.

Mire teljes lesz a rózsa,

Mézet lop a lepke róla,

Vagy letépi zivatar.

Nyári naptul majd ha látod,

Lekonyulni a virágot,

S látod, hogy a rét aszalt;

Elfeledted rég e dalt!