Szeretem a magányt...

Szeretem a magányt, a csendet,

Ha odahúz édes titok.

Ott szövök álmot, ott merengek,

Megenyhülőn csak ott sirok.

Szeretem a világi lármát,

Hol elkábúl az öntudat,

Ha vérező szivembe vágják

Unalom, kétség karmukat.

S ha örömem van, úgy szeretném

Kitárni más előtt magam

És ráfonódni, mint a repkény

A szívre, mely virágtalan.