Egy divatos lirikusra

I.

Nagyobb vagy termetednél

S mondjuk, nagyobb nevednél.

Annál az egynél vagy csekélyebb,

A minek magadat te véled.

II.

Küzd az ideál s győz az egyszeregy:

Életbe’, dalba’ duplán hirdeted.

S a költészet múzsáját, a kinek

Kedvencze vagy (tudn’illik azt hiszed),

A piaczon kinálod a vevőknek:

Finom portéka, ki ad érte többet!

Az ideál s a száraz egyszeregy

Okos könyvedben igy karöltve megy.

S eszembe jut, hogy a pogányvilágba’

Merkur volt, ki a lantot feltalálta.

III.

Mit kínosan, vajúdva zengesz,

Csinos, csengő és illedelmes.

De hatni nem tud rám az ének,

Mert nem találom benne éned’.

Látom, hogy jó a tárgy, a szerkezet:

De nem hallom ki szivverésedet:

S elgondolom: virág illat hiján

Hiába szép, mégis csak - tulipán.