Magyar virtus

Lármázz magyar! Ellenfeled’

Kongó szavakkal kardlapozzad,

És öltsd azokra nyelvedet,

Kik megcsufolni nem haboznak.

Óh, mert nyelved merész, csodát mivel,

De az utolsó vagy, ha tenni kell.

Aludj’, magyar nép! Bármi jő:

Mindegy, te sült verébrül álmodj’,

Változván ember és idő,

Őrizd meg ősi lomhaságod’.

Mig más egész nap fárad, izzad:

Te szempilládat föl se nyissad.

Hallgass magyar! Ha rád morog

A külföld, némulj el szavára.

Mert bár mindenbe’ majmolod,

S mint árnyék támolyogsz nyomába:

Nem hallgatsz, csak dicséretére;

Hibád’ ha látja, esz a méreg.

Vakulj magyar! Türelmedet

Nem józanság okozza, hidd el.

Szidd inkább gyönge merszedet

S keleti röstséged veszítsd el.

Nagylelkü, higgadt nép nem vagy te, nem!

Csak léha vagy, csak rest vagy, nemzetem!