Betegségben

- 1886. szeptember 25. -

Rideg legény vagyok, biz’ az!

Most érzem csak, hogy e pimasz

Német görcs vagy mi vett elő

S vagyok az ágyban nyögdelő.

Egy lélek sincs, ki kérdené:

»Mi baj?... teát készitsek-é?

Kell egy pohárka rum talán?...

Vagy menjen fris vizért a lány?...«

Fekszem lázban, tehetlenül.

A várva-várt álom kerül.

A gyertya pislog rám csupán,

Mert más virasztó nem jut ám.

Eh! - flegma itt a fődolog!

Azért bizony, a ki dohog,

Mert agglegény maradt, buta -

Forduljon fel, mint egy kutya!