Édes napok

- 1889. február 17. -

I.

Uj nap ragyog fel életemre,

Egy drága, ritka nő szerelme.

Szivem uj életvágyra lobban,

Csókodtul, ölelő karodban.

Uristen, hagyj sokáig élnem.

Hirdessem édes dalzenében,

Hogy mennyi boldogság szakadt rám,

Midőn már a halált ohajtám.

Csupa sugár, fény, semmi árnyék,

Oh hátra van a hosszu nyár még;

S szivében annyi még az ének

Szegény fakó fülemilédnek.

II.

Mint a madár, röppensz be hozzám,

Mint illatos virág hajolsz rám,

Szivem, karom feléd repes,

Virágom, madaram, szeress!

Te űzöd el szomoruságom,

Melletted jön meg gyógyulásom;

Mind a te csodaműved ez,

Oh hát szeress, szeress, szeress!

Oh mennyi fény, oh mennyi illat,

Uj szárnyi nőnek dalaimnak.

S szivem csak rólad zengedez,

Azt zengi, hogy: szeress! szeress!

III.

Napos, meleg, szép téli nap,

Vágygyal szivom sugáridat.

Künn járok és már nem magam,

Mint eddig árván, céltalan.

Te vagy velem

Szerelmesem.

Szellő-lengette fátyolod

Mögűl egy éden mosolyog...