Ápril

Öltözik már a tavasz

Zöld selyem ruhába.

Lengő haja a napsugár,

Gyors felhő a fátyla.

Ajakán a szó zene,

Lehe bűvös illat.

S ha fölnyitja kék szemét,

Bú sötétje virrad.

Mosolyogva nézdeli

Arczát habtükörbe’,

S pajkosan szór két keze

Virágot a földre.

S a merre csak átsuhan:

Játszi szellő támad.

Kék ibolya nő nyomán

S mosolyog a bánat.

A kinek csak egy futó

Mosolya jut, boldog.

Én sohajtok egyedül,

Óh, csak én szomorgok!

Úgy nézek rád, szép tavasz,

Mint a lány szemébe,

Ki, mióta elhagyott,

Nem lát, nem vesz észre.