Szerelmi morál

I.

A városban rossz emberek

Sok mindent pletykálnak terólad.

Hogy ez s az udvarol neked;

Hogy csapodár és kikapó vagy.

Mit bánom! Ajkam ajkadon

Nem vádra ingert, üdvöt érez.

S akárhogy is fontolgatom:

Elég tudnom, hogy csókod édes.

II.

Azt hittem, már szeretni nem fogok,

És íme, újra nőért lángolok.

»Szerelmes vagy, szivem, ne is tagadd,

Asszonyba, kit szeretni nem szabad.«

Ezt hajtja a morál, a becsület;

Hanem a szív nem hallja, az süket.

»Szabad vagy nem szabad, mit kérdezed!

Szeretni azt szabad, a kit lehet.«

III.

A szerelemnek katonái

Az asszonyok mind, édesem.

Csakhogy nem szoktak mind beválni.

Sok nő szeretni képtelen.

A szenvedélynek nyomoréki

Hogy nem csatáznak, meghiszem.

Lőtávolon kűl állva nézik,

Hadat ha szívnek szív izen.

De a kinek van harczi kedve:

Nem hátrál véglehelletig.

S ha legyőzetni végezetje:

Sziven találva - elesik.