Petőfi él

(Arra az álhírre, hogy Petőfi a szibériai ólombányákban raboskodik. 1877.)

Petőfi él! De nem mint hiszitek,

Nem mint bágyadt tekintetű öreg.

A kor arczára nem vésett redőt,

Fehér hajjal ne képzeljétek őt.

Fejét fenhordja most is; szeme fényes;

Oly fiatal még: csak huszonhat éves!

Petőfi él! De nem volt soha rab.

Ne higyjétek, nem hord ő lánczokat!

Kard van kezében, ajkán harczi dal;

Előre száguld mint a bősz vihar,

És túlharsogja az ágyúk morajját

Szent himnusza, egy szó: Világszabadság!

Petőfi él! Lánglelke fenviraszt.

Vénség, halál sohasem érik azt.

Lázas szivével, ifjan, szabadon

Él és fog élni, édes magyarom.

Lesz trónok és országok pusztulása; -

De az ő sírja még se lesz megásva!