Karácsonykor

(1874.)

A zúgolódás, gúny, harag

Rég halva már szivemben.

Egy szóval sem panaszkodám

A kis Jézuska ellen.

Nem vádolám balgán azért,

Hogy engem kifelejtett.

Hogy nem hozott ajándékot,

Szemem könnyet nem ejtett.

Lelkem nyugodtan, csöndesen

Átszáll a nagy világon.

Imádkozom, hogy Jézusom

Minden szegényt megáldjon.

Ágyamra dőlök s álmodom

Egy régi, édes álmot:

Boldog, ki tűr és megbocsát,

S ki szenved, százszor áldott!