XXVII. Üzenet a távolba

Miért nem öltél meg szemeddel

Midőn ez is terajtad állt?

Miért nem dúltad szívemet fel,

S nem adtál énnekem halált?...

Ölelő puha karjaidban

Kimúlnom mért nem lehetett!

Midőn szerelmes csókod’ ittam,

Mért nem szivtad ki lelkemet!...

Szivem’ mért nem tépted ki bátran,

Midőn zokogva rád borult!...

Nem vergődném most itt a sárban,

És nem volnék ily nyomorult!